A Szexis Karády Katalin

„Ne kérdezd, ki voltam, a sorsomat én akartam. S ha majd egyszer megsokalltam, azt mondom: elég!”

„ A végzet asszonya”

Huns2huns A Szexis Karády KatalinKarády Katalin

Dédanyáink rajongtak érte, (bár anyukámnak is a kedvence volt és sok műsort is szerveznek a mai napig… szavalóst, énekesteket… a Soós Judittal…) ám később egész generációk számára ismeretlen maradt a két világháború közötti időszak kétségtelenül legnagyobb magyar filmsztárja. Pedig a „halhatatlanság” szempontjából ő már sokkal jobb helyzetben volt, mint elődei: néhány év alatt rengeteg filmben szerepelt, alakját megőrizte a filmszalag, hangját a felvételek. Színpadi alakításai másodlagosak voltak ehhez képest, igazán a vászon volt az ő világa.

 

„Örökifjú” maradt, noha magas kort ért meg. Rövid és tündöklő karrierje alatt, után sok csalódás, megaláztatás érte, végül elhagyta az országot, és „civil pályán” igyekezett újrakezdeni. Ha új hazájában néha néha még közönség elé lépett, igyekezett elfelejteni, ki volt valamikor.

Nem könnyű róla írni: a személye körül fölhalmozódott legendák mögött szinte eltűnik maga az ember. Nem tudni, Karády Katalin igazából milyen volt. Mintha semmi sem volna mérvadó vele kapcsolatban. Amit mondott, az sem. Amit meg róla mondtak, az sem. Valójában a sötétben tapogatózik, aki rendet akarna tenni a Karády-„mitológiában”.

 

A jelenség

Annak a kislánynak, aki később Karády Katalin lett, rémes gyermekkora volt! A kis Kanczler lány Kőbányán, az akkori viszonyok közt csaknem kulturáltnak számító Százados úti lakótelepen született. De hát nem ekkora családra méretezték ezeket a szoba-konyha.kiskert beosztású házakat – az ő szüleinél 7 gyerek volt. Katuskát verte az apja. Nem vizes kötéllel, hanem ököllel, nadrágszíjjal, ami jött. Úgyhogy felüdülés lehetett a kislány számára, amikor – az akkoriban divatos „nemzetközi gyerekmentő programok” alanyaként – éveket tölthetett Hollandiában és Svájcban.

Azért nem a születési időpontjával indítottunk, mert Karády esetében – mint annyi minden – az is eléggé bizonytalan. Hivatalosan 1912. December 8-án jött a világra, ám sokan úgy vélik: ez már eleve „kozmetikázott” adat. Valószínúbb, hogy két évvel később, amikor a pályája elkezdődött, pedig eleve későbbi dátummal indították őt el. Emiatt azt is nehéz pontosan megmondani: hány éves lehetett az ifjú Katalin, amikor – már az apja halála után – eléggé siteve férjhez ment. A férj, Vargha Rezső úgy 30 évvel idősebb és adótisztviselő volt. Karády – saját bevallása szerint – a rajta elhatalmosodó „vásárlási mániával” újdonsült házastársát rövid idő alatt csaknem a csőd szélére juttatta.

Amikor a férj bejelentette a válást, állítólag ezt monda volna neki:

„Egy ilyen dísznő, mint amilyen te, nem való kétszobás lakásba. Te ne főzzél. Te ne várd az uradat. Te ragyogjál és pompázzál. Én kimerültem. Teljesen tönkremennék, ha még egy évig együtt élnénk. Koldusbotra jutnék.Hát inkább váljunk el.”

Kérdés, hogy ezentúl az elvált asszony egyáltalán miből élt. Arról is beszél, hogy voltak férfiak az életében. Kétszer is megpróbálkozott a színiiskolával – nem sok sikerrel. Aztán megjelent az életében valaki, aki „kitalálta őt”.

 

Egyed Zoltánnak hívták az illetőt. Becsületes foglalkozása színikritikus volt; megjárta Hollywoodot – állítólag egy nő miatt -, akkoriban jött haza, és egyre befolyásosabb ember lett a pesti színházi világban. Egy átkonyakozott éjszaka után megllapította: Kata tehetséges, és úgy döntött: a szárnyai alá veszi.

Először is rendes nevet kellett neki találni. Így lett belőle Karády Katalin – ez is Egyedi leleménye volt. A jól futó író, Csathó Kálmán felesége, Aczél Ilona színésznő állítólag ingyen foglalkozott vele. Karády még arról is beszámol, hogyan nyűgözte le magát Bajor Gizit a tehetségével. Hát nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy amikor támogatója színházi szerződést szerzett neki, Karády tehetsége egyszerűen felmondta a szolgálatot, a „tudománya” megállt. Ő maga is úgy érezte: a profi színházi színészek között „nem rúg labdába”! Hetekig, hónapokig gyakorolta a darabot, és Egyed csak úgy tudta rávenni, ne adja föl, hogy megígérte: a színház vezetősége akár évekig is hajlandó várni a bemutatóval, amíg ő kész lesz, annyira ragaszkodnak hozzá, hogy Karády Katalin játssza a főszerepet…

 

Tény: Az asszony és az ördög nem bukott meg. Ám nyilván senki se tudná ma, ki is volt az abban játszó, kezdő színésznő, ha Egyed nem szerez neki szerződést egy filmre, amiben Karády már énekelhet is.

A Halálos tavasztól (https://www.youtube.com/watch?v=gh8hn1XmqKo) kezdve aztán nem volt megállás. Karády Katalin – ha csak néhány évre is, ám máig tartó hatással – filmsztár lett, szinte a szó hollywoodi értelmében.

A magyar anyaggal bővített Új Oxford Filmenciklopédia így fogalmazta meg – nem minden szempontból hízelgően – a „Karády-jelenséget”:

„Az énekesnőnek nem érdektelen Karády Katalin, annak ellenére, hogy aligha tekinthető árnyalt ember- és jellemábrázolónak, sőt még jó színésznőnek sem, fontos szerepet játszott a magyar filmben, egyéniségével meghatározta a korszak egész filgyártását.

Új nőtípust teremtett meg: a naivák, a babalányok után az önálló , akaratos, a férfiaknak nem engedelmeskedő,de sorsát önálló és nem házassággal alakító nő típusát. (Fő riválisának, a vele ellentétes alkatú és szintén roppant népszerű Szelecky Zitának egyik filmcíme is – Sziámi macska – kifejezte a háborús évek lehetséges másik filmbeli nőtipusának jellegét).

Huns2huns A Szexis Karády Katalin

Karádyt „titok vette körül”. Sugárzó és fenyegető szexualitása meghatározta és kicsit súlyosabbá tette a jelentéktelen vagy agyalmány-történeteket. Főleg mai figurákat játszott, de kosztümös áltörténeti melodrámák rejtélyes asszonyait is. Ezt viszont már mi mondjuk: az addigi gügye filmtörténetek és nőalakok után Karády mintegy felszabadító hatást tett a közönségre! Egy nő, aki tud és mer rossz lenni. Akit a romlottság aurája vesz körül, valami ellenállhatatlan vonzással. A filmekben legalábbis. Mert Karády mindvégig igyekezett hangsúlyozni: ő csak egy egyszerű leány, aki belekrült ebbe az egészbe, ő maga se tudja, hogyan…

 

Az ilyen nyilatkozatok persze csak még érdekesebbé tették. Ekkor születtek meg vele kapcsolatban a máig élő legendák. Senki nem akarta elhinni, hogy szimpla teremtés lenne, a filmekben ránehezedő sötét titkokat a magánéletére is átvitték.

Egyedi Zoltán rájátszott erre is. Amikor már volt miből, Mercedes kocsit vetetett vele. A rajongók azonban annak minden kiálló alkatrészét ellopták, és hazavitték ereklyének, úgyhogy ki kellett cserélni egy strapabíróbb, kevesebb „extrát” tartalmazó és zártabb autóra…

 

Az első magyar színésznő volt, aki körül „fan club” alakult. A Karády Katalin Kedvelők Klubja rendszeres összejöveteleket tartott (és ma már újra él a klub, Soós Judit vezetésével – karadykatalintkedvelokklubja@gmail.com) , amelyeken gyakran maga a bálvány is részt vett. Rajongóival cukrászdákban találkozott, mesélt nekik, tanácsokat és autogramokat osztott, fényképezkedett velük.

És mi van magukkal a filmekkel? A dalokkal, a lemezekkel, hiszen Karády hangjával legalább annyira, vagy még inkább hatott, mint a filmvásznon valo megjelenésével?

Galsai Pongrác író, kritikus később így emlékezett a II.világháborús évekre, amelyek – nemcsak az ő számára – összekapcsolódtak Karády Katalinnal:

„Kiástam néhány méter tankcsapdát, ami aztán jó volt a békáknak és a pocsolyáknak… de bármi történt akkor velem, és velünk, ma már ködben van. Ez a köd nem sötét. Majdhogynem rózsaszín. S belőle egy kurblis gramofon hangja szól … a lemezről Karády Katalin énekelt. Azon a bizonyos mély, búgó, agyoncigarettázott hangon. Mint aki rengeteg hamvadó cigarettát felejtett már a hamutálcáján… ez a hang végigkísérte a háborút. Azt a drámai eseménysort, amelyet fiatalon átélni még külön is veszélyes. Mert félő, hogy emlékeimben előbb-utóbb megszépül.”

Ide kell írnunk annak a néhány évnek a „filmográfiáját”, Karády Katalin szerepeit, hogy lássák, ennek a nőnek – a képletes és valóságos – jelenléte mennyire átszőhette azokat az éveket:

1939: Halálos tavasz

1940: Erzsébet királyné, Hazajáró lélek

1941: Egy tál lencse, Ne kérdezd ki voltam, Kísértés, A szűz és a gödölye

1942: Szíriusz, Tábori levelezőlap (rövid játékfilm), Halálos csók, Csalódás, Alkalom, Valahol Oroszországban (rövid játékfilm); Külvárosi őrszoba; Egy szív megáll; Ópiumkeringő.

1943: Makrancos hölgy (http://youtu.be/YSEmYiP4p_k); Valamit visz a víz, Szováthy Éva; Boldog idők.

1943 – 44: Machita

1944: Hangod elkísér (rövid játékfilm).

1947: Betlehemi királyok (rövid játékfilm).

1948: Forró mezők.

 

Karády hét filmben játszik együtt Jávor Pállal, az első számú, és szintén “sztárnak” tekinthető férfiszínésszel. Általában mindketten mindig ugyanazt a karaktert formálják meg a szerelmi történetekben: Karády a megközelíthetetlen “démont”, “a végzett asszonyát” alakítja, aki romlásba , pusztulásba viszi a vele kapcsolatba kerülő férfiembert. Jávor ilyen értelemben az áldozat, aki aztán vagy föl tud lázadni, vagy nem. Ez utóbbi eset a gyakoribb, és a meg – nemegyszer az, hogy végez magával.

 

Karády szexszimbólum lett a Horthy-korszak prűd Magyarországán, amikor nyíltan ilyesmire gondolni is illetlen volt, nem hogy beszélni róla! Tulajdonképpen ezt szintén Egyed Zoltán találta ki Karádynak, és tényleg be is futtatta vele. Kétségtelen, hogy ez a habitus nem lehetett idegen az asszony személyiségének, és Egyed rá is játszatott vele.

Huns2huns A Szexis Karády Katalin

Hallatlan dolog volt, hogy Karády (filmen, de az életben is) például nadrágkosztümben jelent meg! A “kalapkölteményei”, kicsit férfias angol kosztümjei valahogyan a hagyományos maszkulin és feminine személyiség jegyeket ötvözték össze. Talán ezért is terjedtek ki a legendák a színésznő pontos nemi hovatartozására, illetve szexuális érdeklődésének nemek szempontjából változó voltára – okkal vagy ok nélkül. Magyarán szólva: az a hír járta róla, hogy biszexuális; leszbikus vonzódás sem idegen tőle. Később, emigrációjának idején bizonyos jegyek tovább erősítették ezt a vélekedést.

 

 

 

 

Karády azonban soha nem reagált ezekre a találgatásokra: ugyanúgy nem nyilatkozott a szerelmi életéről, mint ahogyan más, körülötte lengő “titkairól” sem. Mindent a lehető legjobban igyekezett leegyszerűsíteni. Végső soron magáról évtizedeken keresztül ugyanazt a néhány, sztereotípiává vált momentumot közölte, egészen haláláig.

 

Visszatérve fénykorára – talán nem csoda, hogy a “Karády – jelenség” még a parlamentben is témává vált abban a világban! Természetesen erkölcstelennek bélyegzik: azt a képet, amit sugall, és ezzel együtt őt magát is. Ez is oka volt annak, hogy ahogyan “keményedett a rendszer”, 1942-43 után egyre kevesebbet foglalkoztatják. A nyilas sajtó mindvégig támadja mint a “magyar lélektől idegent”. A német megszállás, majd a nyilasuralom alatti – emberileg egyébként maximálisan tisztességes, bár sok részletében még máig sem teljesen tisztázott – szereplése csak erősíti ezt, és végül is filmjeinek be-, neki magának pedig az eltiltásához vezet.

Egy kritikából azért még idézünk:

“…aki képes volt valóban meggyőzően megeleveníteni a film szenvedélyes, de felelőtlen és romlott női főhősét, és ilyenként meggyőzően elénekelni ezt a dalt. A “Halálos tavasz” olyan új színésznőt fedezett fel, aki eddig bizony nagyon, de nagyon hiányzott a magyar filmgyártás égboltjáról. Karády Katalinnal nemcsak egy új női szféra, új arc, hanem talán új játékstílus is bevonult a Gyarmat utcai stúdióba. Izgalmasan érdekes ez az asszony, akinek minden mozdulata mérgezően forró, s akinek filmbeli romlottsága olyan megbabonázóan lenyűgöző, hogy ez a színésznő méltán játszhatja ezentúl az ún. Zilahy-filmek “végzetes asszonyát” aki öl, akiért ölnek, és aki mindent felperzsel, de maga is elég a szerelem tüzében. “

Ezt követte 1943-ig még újabb 21 film – példátlan termés 4 rövid év alatt! Azóta több tanulmány jelent meg róluk, mint a magyar filmtörténet bármelyik más korszakáról.

 

Bukás és utóélet

A német megszállás, 1944.március 19 után Karády “nemkívánatos elemmé” vált. Dalait betiltották a rádióban, Machita című filmjét, amelyben egy kémnőt alakít (ismét csak az ilyen – olyan lappangó pletykáknak adva tápot) nem engedik bemutatni.

A korábban őt istenítő újságokban ilyen cikkek jelennek meg róla – bírálva “hazafiatlanságát” és “romlottságát”:

“Kedves Művésznő!

Búcsúzom Öntől, aki otthona pamlagján hímzett pizsamában fényképeztette le magát, és rafinált ajakmozdulattal fújta a füstöt hosszú szárú cigaretteszipkájából. Ön nem fog nekünk többet nyilatkozni arról, hogy reszelve szokta enni a nyers paradicsomot, és nem fog dicsekedni azzal, hogy fantasztikus koktélkeveréket hozott egy diplomata ismerőse Párizs legelegánsabb bárjából.

Nem érdekel bennünket már az a világ, amikor hasábok jelentek meg arról, hogy mit csinálnak a művésznő cicái, kutyái de arra sem vagyunk kíváncsiak, milyen pikáns ízű pletykák forognak szájon őnagysága körül. Ennek most, a komolyabb idők jöttével vége van, mint ahogy nem vagyunk kíváncsiak arra sem, a szexepil rengésű dizőznek mi a kedvenc étele. (…) Ma a magyarság élethalálharcát vívja, s ebben a küzdelemben részt kell venni annak is, aki nem katona. Talán helyesen fejezzük ki magunkat, ha azt állítjuk, ma a színész is katoa, a szipadon sterol estére kell, hogy a közönségben tartsa a hitet, a meggyőződést, a szebb, a job magyar jövőért…”

 

Karády utólag erről az időszakról is igyekezett nagyon szűkszavúan és látszólag tárgyilagosan nyilatkozni, ám nem tagadhatjuk, hogy akkori tevékenysége eléggé sokrétegű volt, és hogy nemcsak mellőzést, hanem üldözést szenvedett ő maga is.

Talán lehet újrakezdeni…? – ez a lehetőség Karádyban is fölmerülhetett a haború végével. Amikor Ujszászy (akkor még alaptalan) halálhíréről értesül, idegösszeroppanást kap, hónapokig fekszik. De aztán játszási engedélyt szerez, és úgy tűnik, minden megy tovább.

Hát nem. A korábbi filmgyártás “meghalt” – pontosabban persze újjáéled, csak nem úgy és nem azokkal, akik azt 1945 előtt csinálták. Karády ez utóbbiak közé tartozik. Viszont színpadra még egy darabig engedik.

 

Nem nagyon írtunk róla, de ahogy Bajor Gizi “gyenge pontja” a film, úgy Karády Kataliné a színház volt. Szerepelt persze, nagy filmjeinek éveiben is színdarabokban – de az soha nem lett az ő világa.

Most mégis oda kerül vissza, és nem is rossz helyre: a Fővárosi Operettszínházban játszik egy ideig, mégpedig főszerepeket, és sikerrel. Ám hamarosan ennek is vége lesz: mert Karády a letűnt rendszert képviseli a hatalom újdonsült birtokosai szemében. Úgyhogy el kell tűnnie.

Előbb csak az első vonalból. Filmvászonra már nem kerül, kisebb színházakban még fölléphet egy ideig. Mulatókban is – amíg egyáltalán még léteznek ilyenek. Aztán Budapesten már nemigen tud szerepelni: marad a vidék, a haknizás. Kultúrházakban, kocsmákban “lebujokban”. Időnként már jól beivott, a részegség előrehaladott állapotában levő közönslg előtt, amelynek illusztrálisabb tagjai állítólag olykor még sörösüvegekkel is megdobálták Karády Katalint…

 

Végül Karády is abban a bizonyos 1951-es évben hagyta itt Magyarországot. Szombathelyre ment fellépni, a népszerű énekes Lantos Olivérrel együtt. Vitte magával a házvezetőnőjét is, és az esti szereplés után nem Pest, hanem az osztrák határ felé vette az őket szállító autó az irányt… Mivel a tiltott határátlépés a “disszidálás” akkoriban szigorúan büntetendő és igen nehezen kivitelezhető cselekmény volt, akkor és azóta is találgatások tárgya: segítették-e valakik a színésznő távozását? Már Ausztriában, amikor odaért, azt beszélték a kinti magyarok: Karády összejátszott a politikai rendőrséggel, az ÁVÓ-val, és az szöktette vagy legalábbis engedte ki őt az országból (Közben viszont az itthoni rokonságát internálták, és később is, hosszú éveken keresztül zaklatták). Egy titokkal több vele kapcsolatban, amire teljes egészében alighanem már sohasem fog fény derülni.

Nemcsak Magyarországon, Európában se akart maradni. Előbb Dél-Amerikába, ,Brazíliába ment, ahol Sao Paolóban betársult Frank Irma kalapszalonjába. (erről a nőről pedig azt beszélték: nemcsak üzlet –, hanem élettársa is volt…)

 

Később az Egyesült Államokba mentek, együtt persze, és ott, New Yorkban folytatták a kalaposkodást. Karády teljesen beleszokni látszott ebbe az életbe. A szalon hátsó helyiségében ült és dolgozott, munkaköpenyben, így a betérőknek fogalma sem lehetett róla, ki is ő valójában. Magyarokat különben sem engedett be a boltba. Ha magyar szót hallott, szinte menekülőre fogta…

 

Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy időnként föllépéseket vállaljon az “amerikás magyar” közönség előtt.

“Ezekben az években Budapest már szélesre tárta a kapuit, és a hazai művészvilág színe-java repülte át az Óceént, hogy a régi Pest hangulatát is magával hozza az amerikai magyarság számára. Hosszan lehetne sorolni, hogy Honty Hannától, Feleki Kamillig, Sérdy Jánostól Kellér Dezsőig, Latabár Kálmántól Bilicsi Tivadarig ki mindenki járt ugyanazon az útvonalon amely Karády számára is adva volt. 1971 február vegetal május végéig tett még egyetlen – de már utolsó – kíséreletet, hogy beutazza a nagy amerikai és kanadai városokat, ahol jelentős számú magyar ajkú közönség él. Mindenütt hozsannával fogadták. Mégis, amikor Kanadából visszaérkezett, Icának, házvezetőjének ezt mondta: “A ruhát tedd el, én soha többé nem lépek már fel. Se jótékonysági céllal, se másképp. Elég volt. Láttam, hogy szeretnek!” (Bános Tibor, Karády minden titka – Színházi Élet 1991/6).

Lemezei is jelentek meg kinn, ám ezek mindössze “haknik” voltak a számára. Polgári civil életet élt, alapvetően nem akart többé színésznő lenni.

Kellett, hogy tudjon róla: Magyaroszágon az 1970-es évektől kezdve újjáéledt egyfajta Karády-kultusz. Addig betiltott filmjeit klubhálózatokban kezdték el vetíteni, a jegyekért hosszú sorok álltak, és hetekre előre elkeltek. Hamarosan megjelentek a felvételei, dalainak a kottái is: lemezre állítólag több mint 200 ezer előjegyzés érkezett – több, mint egy akkoriban (utólag) megjelenő Beatles-albumbra! És ha a fiatal generáció már nem is értette egészen, mit „ettek” elődei annyira a színésznőn és énekesnőn, népszerűsége mégiscsak újból feléledt. Az olyan „karádys” dalok is ebből az újra kibontakozó népszerűségből táplálkoztak, mint Hernádi Judit emlékezetes slágere, a Sohase mondd…

 

Hívták Magyarországra is. Karády stílusosan – egy kalapot küldött maga helyett. Egyébként pedig azzal utasította vissza minden itthoni meghívást: fél a repüléstől…

Utolsó éveiben eladta a kalapszalont, és – miután meghalt öreg kutyája – már csak a kutyatemetőbe járt ki, hetente egyszer.

Huns2huns A Szexis Karády KatalinNémi betegeskedés után (rosszindulatú daganata volt) 1990.február 8-án halt meg New Yorkban, anélkül, hogy valaha újra magyar földre tette volna a lábát. Most viszont hatalmas gyász övezte: egyházi engedéllyel itthon, a Szent István-bazilikában ravatalozták fel. A Farkasréti temetőben óriási tömeg kísérte utolsó útjára.

 

 

 

 

 

 

 

És a népszerűsége azóta is tart. Néha élénkebben, néha halványabban van benne a köztudatban. Filmjeit adják a magyar tévéadók, egy-egy dala szinte újra sláger lett. 2001-ben Bacsó Péter filmet készített róla a Hamvadó cigarettavég címen. 2004-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet – II.világháborús embermentő tevékenységéért – “A Világ Igaza” címet adományozta neki. A közelmúltban pedig Budán megnyílt a Karády Katalin kávézó és Múzeum (https://www.facebook.com/karadykavehaz), ami nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy – vendéglatóipari egységként való működés mellett – a színésznő ereklyéit, használati tárgyait, személyes emlékeit összegyűjtse. Addig, amíg van még nyoma ezeknek. Addig, amíg még lehet.

 

KÁPOSZTÁS KOCKA

Karády amikor nyilatkozott magáról, csakis és kizárólag a legegyszerűbb dolgokat közölte. Hogy szegény, hétköznapi lány, akit felfedeztek, mert nagyon tehetséges.

Nehezen kezelhető, szeszélyes, már-már kibírhatatlan teremtésként határozza meg magát. Aki képtelen a kötöttségekre: még arra is, hogy időben elmenjen egy megbeszélt találkozóra. Aki utál este lefeküdni és reggel felkelni. Szeszélyei, pillanatnyi kívánságai teljesítésében Egyed mintaférfinak mutatkozott. Amikor moziban voltak, és az előadás közben Kata megkívánta a káposztás kockát, a filmkritikus elrohant, és egy nagy gőzölgő tányérral tért vissza, rajta az óhajtott étekből. Ki tudja, honnan szerezte? A nő pedig – a mozilátogatók rosszallása közepette – ott helyben, a nézőtéren elfogyasztotta…

Egy másik alkalommal, amikor hajnali fél négykor egy mulaban ültek, és Kata sürgősen látni kívánta a tóla készült legújabb fényképeket (rajongott értük, több százat gyűjtött össze belőlük otthon), elmentek a fotóshoz, Egyed fölkeltette, lecitálta a műterembe, és azonnal előhívatta vele a képeket. Vigasz: a reménybeli színésznőnek tényleg tetszettek

Merthogy akkoriban Kanczler-Karády Katalin még nem is volt színésznő! Csek Egyed Zoltán írt magasztaló cikkeket a – már nem is annyira – ifjú tehetségről, tanítatta, és igyekezett neki szerződéseket szerezni.

 

EROTIKA 1939

Van a szinte bombaként robbant filmnek, a Halálos tavasznak egy jelenete, ami abban az időben hallatlanul merésznek és erotikusnak számított!

Tehát Jávor Pál a nő a lakásában leül a zongorához (mi mást is csinálhatna, ha fölmegy hozzá?), és játszani kezd. Közben Karády elénekli, pontosabban elbúgja egyik nagy számát, ami így kezdődik: „Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte…” Ezalatt pedig levetkőzik. Ám nem „csak úgy” – annál sokkal rafináltabban. Jávor és a néző csak a cselesen a zongorán hagyott mézeskalácsszív tükrében látja a táncoló és ruháitól lassan megszabaduló nő egy-egy-meglehetősen ártatlan – testrészét. Majd mire a szám véget ér, már újra fel is öltözik. Mire volt ez jó…? – kérdezhetnénk.

Ez a jelenet azonban abban a szemérmes világban nagyon is izgatónak számított. Még akkor is, ha szinte mindenki tudta: nem személyesen Karádynak egy-egy idoma villant meg a tükrös szív trükkjének köszönhetően. Mindig dublőzzel, vagyis helyettessel dolgozott a kínosabb jelenetekben – sokan még azt is tudni vélték, melyik híres író táncosnő feleségének a domborulatait örökítette meg a felvevőgép…

 

A KÉM, AKI SZERETTE ŐT

Karády Katalin titokzatosságához az is hozzátartozott, hogy a háború alatt szoros érzelmi szálak fűzték Horthy „kémfőnökéhez” (a titkosszolgálat vezetőjéhez), a nála egyébként 20 évvel idősebb Ujszászy Istvánhoz. Szerette-e a nő a férfit, vagy esetleg csak eszköz volt a kezében?

Tudjuk, a színésznőről rengeteg mindent beszéltek. Akkor és azóta is. Hogy kettős kém volt (hogy milyen irányokban, arról megoszlik a jólértesültek véleménye), hogy a tábornokkal való kapcsolat kiépítése is a feladatai közé tartozott. Az viszont bizonyos, hogy Ujszászy révén Karády rengeteg embert mentett, számos üldözöttnek segített a háború alatt, sokakat bújtatott a lakásai valamelyikében. Szinte legendává vált az a történet, ahogyan szövegíróját, G. Dénes Györgyöt, akir „Zsüti”-nek becéztek, visszahozatta a munkaszolgálatból, az orosz front első vonalából. Zsüti haláláig nem felejtette el, hogy annak idején az életét a művésznőnek köszönhette. A Duna-partról pedig Karády később egy egész csoport gyereket mentett ki, akiket a nyilasok a Dunába akartak lőni.

Az is bizonyos, hogy a nőt aztán rengeteg kellemetlenség )mit kellemetlenség, szenvedés!) érte a szeretője személye miatt. Állítólag a kapcsolat komolyra fordult: megvolt az eljegyzés, és már házasságot tervezgettek. A férfi a sztárnak Budán, a Művész út 6.szám alatt vett villát. (Különben volt neki még két lakása; a villában aztán az 1990-es években Antall József, majd Horn Gyula miniszterelnök lakott.) Ujszászynak azonban bujkálnia kellett a nyilasok elől, később az oroszok fogták el, és minden valószínűség szerint a Szovjetunióban lelte a halálát.

Tehát Karádyt is elvitte a Gestapo. Szörnyű körülmények között tartották. Többször megkínozták, állítólag a fogait is kiverték, a haját megtépték. Egyesek szerint meg is erőszakolták. Amikor pedig hazament, a lakását feldúlva, kirabolva találta…

Ha neki magának hinni lehet, mindez rettenetes törést jelenthetett az életében. Amint az is, hogy Ujszászy többé már nem került elő. Bármi volt is kapcsolatuk indídéka eredetileg, Karády rengeteget kínlódott a szerelme (de a segítőkészsége) miatt is, és a férfi tragédiája, alighanem alapvetően meghatározta a színésznő további életét, illetve azt is, hogy néhány év múlva elhagyta az országot.

 

AZ UTOLSÓ FELVÉTEL

Sándor Pál filmrendezőnek 1973-ban valamilyen úton-módon mégiscsak sikerült bejutnia New Yorkban Karádyhoz. Másfél napot töltött el a társaságában, forgatással. A színésznő-kalaposnő kikötése azonban az volt, hogy közelről nem szabad őt mutatni, úgyhogy az arca, alakja mindvégig csak elhomályosítva lehetett látható. Akkor már túl volt a 60-on.

Karády az első napon még eléggé közlékenynek bizonyult. Sok mindent elmesélt az életéről, igaz, nagyrészt már ismert dolgokat. Annyi látszik a felvételen, hogy most is egyre-másra , szinte „zsinórban” szívta a cigarettákat. A kitárulkozás azonban nem tartott sokáig. Sándor Pálnak egy idő után észre kellett vennie: ennyi volt, interjúalanya „becsukódott”. Igaz, csupa olyan dolgot kért tőle, amiről várható volt, hogy úgysem teljesíti.

Felbozdulva azon, hogy az első nap Karády – ha csak néhány taktus elejig is – dalra fakadt (még mindig tudott énekelni), újra és újra megkérte erre, ám most már merev elutasítással találkozott. Ugyanígy reagált a rendező versmondásra irányuló kérésére is. Az pedig végképp lehetetlennek bizonyult, hogy Sándor a kalapszalonban is forgathasson. Karády magyarokat egyáltalán nem engedett be ide . amikor a stáb, nyilván némi előzetes egyeztetés után megjelent, egyszerűen az orrukra csapta az ajtót…

 

Olvashatsz még a

Karády szőrmebundáiról

Fényes Cirkuszról

Katicáról

Karády Búgó hangjáról

 

 

Be Sociable, Share!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *