Karádyról beszélgettünk

Huns2huns Karády szeletA Karády Katalin Múzeumban találkoztunk, ami egyben kávéház is.

És egy szelet Karády melett beszélgettünk Inotay Ferenccel…

 

Talán tudja, vagy sejti , nem vagyok mai teenager ! 33-ban születtem Bp.-en.
Amikor megismertem Katalint 8 éves voltam. Az ismeretség apám révén keletkezett, mert ő volt akkor a Belügyben a szórakoztató ipar engedélyezési referense és tanított a Színművészeti Főiskolában a Vas utcában. Atyámhoz tartozott a működési engedélyek megadása, mind a színházaknál, filmszínházaknál (moziknál) egyéb szórakoztató egységeknél , mind az ott fellépő és szereplő személyek regisztrálásánál.
Atyám elődje a Belügyben dr. Bingert János r.kapitány úr volt e munkakörben.

Amikor kinevezték a Hunnia filmgyár igazgatójának, majd vezérigazgatójának  már jó barátság alakult ki kettőjük között a minisztériunban, így ismertük meg János bácsit ifjú emberként testvéremmel.
A Gyarmat utcai központi telephelyen sokszor jártunk és nézegettük a készülő filmeket, megismertük a szereplőket, akik nagy szeretettel fogadtak minket kisembereket. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a szeretet inkább János bácsinak és Apukánknak szól. De boldogok voltunk a nagy művészekkel való találkozások és “Beszélgetések” eredményeként.

“János bácsi” mármint Bingert igazgató úr, sokszor volt nálunk megbeszélésen, mindég csodálatos autóval jött, hol nyitott Bugatti sport coupe kocsival, hol Mercedessel, és mindég hozott magával fiatal csinos hölgyeket, akik amíg a megbeszélés folyt velünk szórakoztak, “Játszottak”.
Karády Katalin művésznőt “Katicát” is ő mutatta be nekünk és így kerültünk az ölébe 8-10 éves korunkban. Katica izgalmasan érdekes hölgy volt nekünk gyerekeknek is, mert mély búgó hangon beszélt hozzánk és néha énekelt is apró dalokat.
Közben kihallgattuk apánk és János bácsi (akkor 45 éves “bácsi”) beszélgetéseit.
Szó került Katicáról is, akiről azt tudtuk meg (titokban) hogy nagyon szereti a francia konyakot, és fellépés előtt, filmfelvétel előtt, mindég erősíti magát egy kevés ilyen erőt adó finomsággal. Ezért János bácsi mindig tartott készenlétben egy üveggel , ebből a nedüből, Katica élénkítésére a felvételek előtt és a jelenetek szünetében is.
Itt kell megjegyeznem, hogy már akkor erősen csalódtunk a filmekben, mert a felvevő objektívje mögül nézve, minden jelenet olyan zavarosnak és nem filmbe illőnek tűnt,  látván a háttérben mozgó, szaladgáló és ricsajozó sokaságot, bármilyen szép, idilli vagy egy szereplővel játszódó jelenetet vettek fel.

Karády Katalin művésznőt,  “Katicát” eléggé érdekes egyéniségnek ismertük meg ifjúként. Talán túlzásnak tűnik, de kissé férfias volt mozgása, tánc mozdulata és megjelenése is, mert túl magasnak néztük, férfiasan öltözött, nadrágban, kosztümben láttuk majd mindig, és 40-es cipőt hordott.
Nagyon szerette a kosztűmöket, mind térd alá nyúló szoknyával, mind bő , széles szárú nadrággal. Kedvenc színe a galambszürke és a zöld szín volt , de a kék árnyalatú öltözéket, és a feketét sem vetette meg.
ENNYIT  KEZDETNEK !  Kérdezem, kedves Anett, ezek a leírásaim érdekesek-e és “Meséljek” tovább e régi dolgokról. Érdemesnek tartja-e ezeket az epizódokat, amiket ifjú fejjel éltem át.

Hát persze… Folyt köv

Be Sociable, Share!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *