Magyar öttusázók Rómában

Alighogy elfoglalták szobájukat a Villaggio Olimpico Maschile cölöpökre épült emeletes “palotáiban”, máris elindultak, hogy szemügyre vegyék a lovaspályát a központtól jó 35 kilométerre, a vásoron kívül fekvő katonai tábor szélén. A Passo Corese kitűnő talaján 25 akadályt állítottak fel.

 

Kora reggel sorsolták a lovakat, és azután kezdődött a verseny a szép környezetben, a zöldellő erdő, csobogó patak mellett – pokoli erős napsütésben. Németh Ferenc hatodiknak rajtolt. Lova alacsony termetű, de mokány kis félvér a második akadályt ugyancsak másodszorra volt hajlandó átugrani (60 hibapont), produkciójuk 1009 pontot ért. (Németh Ferenc, először a háromtusával próbálkozott, aztán váltott át öttusára. Varsóban lengyel bajnokságot nyert, tagja volt a Csepel SC 1959.évi magyar bajnok öttusacsapatának (Balczó és Földi társaságában), 1960 májusában megnyerte a római nemzetközi versenyt. Az olimpia után 1961-ben újra magyar csapatbajnok a Csepel együttesében, de sérülése miatt korán fel kellett hagyni a versenyzéssel. Egy ideig az Öttusa Szövetség főtitkára is volt).

Balczó András a karámból való kiugrásnál bukott a lovával (80 büntetőpont), de aztán úgy ment, hogy 1037 pontot kapott. (A római olimpiai évében Csepelen mint irodagép-javító műszerész  dolgozott. Addigi legnagyobb sikerének at 1959.évi világbajnoki második helyezését tekinthette. A többiről – majd a maga idejében).

Nagy Imre óvatosan, hibátlanul lovagolva 1048 pontot érdemelt. (Háromtusázóként kezdte, 1952-ben és 1953-ban meg is nyerte a magyar bajnokságot. Az olimpiai évében még nem fejezte be egyetemi tanulmányait, közben közgazdászként, könyvelőként dolgozott. Már az 1958-as aldershoti világbajnokságon is részt vett, ahol csapatban, egyéniben, ötödik lett. Szövetségi kapitány volt, jelenleg a nemzetközi szövetség alelnöke).

 

A legjobb lovasnak egy nagy bajuszú, marcona mexikói katona, Escobedo bizonyult. Bár csak ötödik helyre került a csapat, ez senki sem ijesztett meg. A nagy ellenfelek közül az USA 134 ponttal többet, a Szovjetunió pedig pár ponttal kevesebbet szedett össze, mint a magyar együttes.

 

A kongresszusi palota pazar dísztermében tíz páston, reggeltől estig “verekedett” az 59 induló a vívásban. Nagy végzett az első helyen 43 győzelemmel, 1000 ponttal, második volt holtversenyben Németh és az egyre veszélyesebb ellenfélnek bizonyuló amerikai Beck 42 gyüzelemmel, 977 ponttal, a hatodik Balczó 38 győzelemmel, 885 ponttal. Összesítésben Nagy a 2., Németh at 5., Balczó a 8. helyet foglalta el. A szovjet csapat erősen lemaradva követte a magyar, az amerikai és a mexikói együttest.

A pisztolylövés már nem sikerült olyan jól. Az Umberto Lütéren ezt a számot is a mexikói Escobedo nyerte, 195 kört lőtt, egyedül ő haladta túl at 1000 pontot, és sokan már kezdték esélyesnek tekinteni, de ő maga intette le a szurkolókat:
– Jó lesz, ha nem fulladok bele majd a vízbe, és örülök, ha a futópályán végig tudok gyalogolni…

 

Escobedo vezetett Beck, Almeda, Nagy Imre, Németh előtt. A magyar csapat – az első helyen…

A Stadio del Nuotoban az első ijedelem: Beck remekül úszott. Csakhogy Balczó túltett rajta, sőt túltett mindenkin. Felzárkózott már Novikov is, Németh hatodik, Nagy azonban csak 18. lett. Összesítésben változatlanul 100 pont előnye volt a magyar csapatnak az USA és a Szovjetunió előtt.

A 4000 méteres futás előtt “kéznyújtásnyira” volt az együttes tehát az olimpiai Bajnoki címtől, amelyet eddig egyszer, 1952-ben sikerült megszereznie. Annál nyíltabb volt az egyéni verseny, Beck boldogan mondta feleségének – aki egyben a menedzseri feladatkört is ellátta mellette:
– Úgy érzem, holnap életem legjobb idejét futom!

Az Aqua Santa hullámos golfpálya, szemre gyönyörű volt – de bizony megkínozta azt, aki futni merészelt rajta! Hát még az olyan szegény öttusázó, aki négy nap testi-lelki megpróbáltatásaival áll oda a “Partenza” feliratú transzparens alá. És nézte, hogyan lengeti a forró szellő a távolban a fehér-piros szalaggal jelzett, kanyargós út végén az “Arrivo” (cél) feliratú másik transzparenst.
Az időmérő óra a rádió időjelzéseihez hasonló szaggatott, búgó hangon pontosan 3 órára induláshoz hívta a résztvevőket. Egyperces időközökben indultak. a 15 perces eredményért járt 1000 pont, attól eltérően – plusz vagy mínusz – másodpercenként 1 pontot számítottak.
A kísárők izgatottan számítgattak. Táblázatok készültek, golyóstollal a kézben várták, hogy beírhassák az elkészített rubrikákba az időket, sőt már a részidőket is. Az élükön Zsíros Tibor kosárlabdzó, aki szinte számolóbajnoknak bizonyult ezekben a pillanatokban. Nagy Imre nagyszerúen futott. Még a cél előtti ijesztő dombot os frissen ászta meg. Jól ereszkedett le róla és futotta be a végső 50 méteres egyenest. 14 perc 05mp. 1165 pont! Már nem lehet baj! A csapat elsősége körülbelül már el is dőlt ezzel. No de az egyéni! Elég lesz ez az egyéni elsőséghez is?

 

Mindenki úgy érezte, hogy a Németh-Beck versengésen dől el az arany – és az ezüstérem kérdése.

Németh 25.-nek indult, Beck 8 perccel utána. Némethnek 110, Nagynak 143 ponttal kellett megelőznie Beck-et! Némethnek tehát 38 másodperccel kellett felülmúlnia at amerikait. Mikor feltűnt az utolsó, hírhedt domb tetején, mint egy kísértet jelent meg. Fehér “légionárius” sapkáját elvesztette, szélesen, mereven kalimpált a karjával, már nem is az izmai vitték, inkább csak akaratereje, no meg a tüdeje és az at óriási lendülete, ami egész futását átjárja. A lelkét futotta ki, amikor végső erejével még néhány óriási lépéssel átvetette magát a célvonalon és szinte belezuhant a vöröskeresztes ápolók karjaiba. Talán három perc is eltelt, mire rendbejött. Elsó kérdése ez volt: “Mennyit futottam?” Mikor megmondták neki, hogy 14 perc 04.9mp-et, boldogan, elégedetten elmosolyodott (1168 pont). “Ezzel legalábbis második kell, hogy legyek”.

Végre feltúnt az amerikai Beck is fáradtan, kimerülten. “Semmi! – mosolygott Zsíros Tibor. – Ez még Nagy Imre megelőzéséhez is kevés!” Sút! Az  óriási időt (13:48) futó Balczót is csak 8 ponttal előzte meg. A Balczónál is jobb időt futó Novikovnak már meg kellett elégednie az összetettben az ötödik hellyel, de csapatát felhozta a második helyre. Mindenki Németh körül tolongott és újságírók jegyezték rövid nyilatkozatát:

– Tizennyolc éves koromban fordítottam a háromtusázást öttusázásra… Közebn egy teljes évet ki kellett hagynom, mert lovaglás közben eltört a karom… De fontos ez? Fontos, hogy győztem és győzött a csapat is.

Huns2huns Németh Ferenc, Balczó András, Nagy Imre, Öttusa 1960 Roma Huns2huns Németh Ferenc, Balczó András, Nagy Imre, Öttusa 1960 Roma Huns2huns Németh Ferenc, Balczó András, Nagy Imre, Öttusa 1960 Roma

 

 

 

Be Sociable, Share!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *